A vermu,ez a zöldfüvekkel és fűszerekkel utólag aromásított bor valaha alig maradt el valamivel a nagyon nagyra tartott italok mögött. Maga a név valószínűleg az ófelnémet werimouta alakra vezethető vissza, amely étvágygerjesztő, gyógyító ,növényi keserűszer neve volt, de szeszesitalként nem itta senki.
A helyzet azonban egycsapásra megváltozott, amikor Antonio Benedetto Carpano 1786-ban torinói vendégfogadójában a vendégeknek bemutatta saját,vermutnak nevezett kreációját. A vermut a torinói vendégek között azonnal nagy sikert aratott. Carpano különösen rafinált és természetesen szigorúan őrzött összetételű fűszerkeverékkel nemesítette a helyi fehérborokat, még az is sikerült neki, hogy az addigi szerény hírnévnek örvendő vermutot már-már luxus likőrborként értékesítse.
Az elvitathatatlan siker meggyőzte Carpano vetélytársait is. Hamarosan a többi szeszgyártó is, élükön Cinzanóval, megkezdte az aromás likőrbor készítését. A Martini & Rossi 1863-ban dobta piacra saját vermutváltozatát. A példát követte több piemontei cég is, például a Gancia és a Cora. Piemonte napjainkban még mindig a vermut hazája, a Carpano , a Cinzano és a Martini & Rossi fogalom még ma is. A különbség csak az, hogy a vermutot nem kis boszorkánykonyhákban hanem a modern technológia teljes fegyvertárának használatával készítik. A legfontosabb alapvető hozzávalója a fehérbor.Cukrot,alkoholt és különböző fűszereket adnak hozzá: majoránnát, szerecsendiót, kakukkfüvet, zsályát, fahéjat, ánizst, édesköményt és szegfűszeget, majd a bort felhevítik és desztillálják.A vörös vermutot karamellel színezik. A száraz vermut alkoholtartalma legalább 18 százalék kell hogy legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése