Szemben fekszik Visegráddal és a visegrádi várral. Környezete természeti szépségekben és kultúrtörténeti emlékekben egyaránt bővelkedik. Az ország legszebb fekvésű települései között tartják számon. A város legmagasabb pontja a Szent Mihály hegy 486 méteres magasságával.
A város történelme:
A helység első lakói a kora Árpád korban telepített németek voltak.A 14.században az Anjouk idején nagy fellendülés következett be. Maros- Visegrád ikervárosaként gyors fejlődésnek indult, Nova Civitasként emlegették.
1324-ben Róbert Károly Budával azonos kiváltságokat biztosított Marosnak.A vidék egykori rangját tükrözi az a hagyomány, amely szerint Róbert Károly ültette a máig is termő pompás szelídgesztenyést.
1709-ben súlyos pestis pusztított a térségben. A 18.század második évtizedére nagyon megfogyatkozott a népesség. A török uralom, az ezzel járó harcok, garázdálkodás, majd a Rákóczi-szabadságharc idején átvonuló császári csapatok zaklatásai megtizedelték a népet.
A várost 1750 után Visegráddal együtt az óbudai koronauradalomhoz csatolták.1772-ben nagy építkezések kezdődtek. Ekkor épült ki Nagymaros központja,a középkori magja,a templom és a környéke.
Elkészült a fő utca, kezdetét vette a Duna part beépítése, megjelentek a hegyek felé vezető első utak.
A 20.században nagyobb léptékű iparosodás bontakozott ki. Az ipari termékek mellett fő piaci árú a gyümölcs volt. A gyümölcstermesztés ma is országos hírű.
Fotók: NOVANTA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése