BUDAPEST: Tündér szikla

Tündér szikla

A Tündér szikla kedvelt kirándulóhely a Libegő Zugligeti állomásától gyalogosan megközelíthető. Oldalán kiépített sétaút vezet, a 15 m-es szikla tetejéről gyönyörű panoráma tárul elénk.

Kökörcsin

Fotók: Novanta

BUDAPEST: János-hegy

Kilátó

A János hegy a kilátó megépülése előtt is kedvelt kirándulóhely volt. A legenda szerint a hegy csúcsáról tiszta időben a Magas Tátra csúcsait is meg lehet pillantani. Nevének eredete egy népmonda alapján a törökverő Hunyadi Jánoshoz köthető,akinek itt Márta, egy szép görög lány megmentette az életét. A János hegy a Budai hegység tagja, 525 m-es magasságával Budapest legmagasabb pontja és a legszebb kilátóhelye. 

A főváros legmagasabb pontjaként a János hegy mindig is ideális volt a meteorológiai megfigyelések számára.Az 1910-ben épült kilátótoronyban megfigyelő állomás is működött. A mérések szerint a levegő szárazabb és párásabb a hegyen mint a városban. A jó levegő titka az állandó széljárás. Ha a város fölött köd is ül, a János hegyen mindig szép verőfényes idő van.

Budapesti panoráma a kilátóból

A János hegyet megközelíthetjük a Gyermekvasúttal, gyalog és a Libegővel.

Libegő

Fotók: Novanta

MÁRCIUS 15. Nemzeti Ünnep

OLASZORSZÁG: Szent Bernát hágó

A Szent Bernátról elnevezett hágó már Krisztus születése idején a rómaiak egyik járt útja volt,és azóta köti össze a Svájci Alpokat az olasz Aosta völgyel. Azelőtt már amennyire ezt az útviszonyok megengedték, lovon,szamáron,kocsin,legrosszabb esetben gyalog kellett legyőzni a hágót. A szakadékokban rablók leselkedtek,akik kirabolták az utazókat és a zarándokokat egyaránt. Az Alpokon átkelők tehetetlenek voltak  lavinaveszély és sziklaomlás esetén.Szent Bernát egykori savoyai nemes a 11.század közepén a hágón, ami abban az időben az Alpokon áthaladó legforgalmasabb kereskedelmi és zarándokút volt, 2500 m magasságban, az egykori római Jupiter templom helyén kolostort alapított hogy az utasokat védelmezze és ha kell segítse és az arra járók menedékhelye lett. Szerzetesei naponta ereszkedtek le és tértek vissza a hágón, utasokat kalauzolva.

Kolostor

Szent Bernát

Az első kutyák vélhetően 1660-1670 között érkeztek a menedékházba, először csak a kolostorfosztogatók elleni védelem volt a feladatuk. Később egy 18.század eleji kolostorkrónika számol be először részletesebben a a hegyi élet részleteiről és itt esik először szó a szimbolikussá vált alpesi kutyákról.

Ebből megtudható hogy a menedék éjjel-nappal nyitva állt az utazók előtt. Minden ide érkező ingyen kapott kenyeret és húst. Később 1750-től a menedékhely vezetői magukkal vitték a kutyákat az útjaikra.

A nagy,erős bernáthegyik mentek elől hogy széles mellkasukkal utat törjenek a hóban a gyaloglók előtt.

Ráadásul a kutyák nagyon jól tájékozódtak és a hegyi vezetők még éjszaka és ködben is nagy biztonsággal vissza tudtak térni a menedékhez. A bernáthegyik kiváló lavinajelzők is, erre nem kell őket külön tanítani a vérükben van,hogy a hó alatti dolgok után kaparjanak és szimatukkal a vastag hóréteg alatt is megtalálják amit keresnek.

Szolgálatba állításuk után a hó alá került és ott megfagyott utasok száma jelentősen csökkent.

A konyakos hordócska, amit állítólag minden kutya a nyakörvén hordott inkább csak legenda.Az egykori krónikások egyetlen helyen sem tesznek említést a titokzatos hordócskáról.

A menedékhelyet ma is látogathatják az utazók. Ma is szerzetesek vezetik de fő feladatuknak ma már abban látják hogy nyugodt, csendes hellyel kínálják az arra járókat.