2017. július 5., szerda

HORVÁTORSZÁG: Porec



Porec az Isztriai félsziget nyugati részén a tengerparton fekszik. Porec a tengerpart legrégebbi városai közé tartozik, két és fél évezrede áll fenn.

POREC TÖRTÉNELME

Az i.sz. 2.században Colonia Julia Parentium néven már római kolónia él itt. Eredetét a város mai szerkezete is mutatja: a városkát a római táborok mintájára két fő tengely ,a ma is ezt a nevet viselő ,,Decumanus"-a főutca- és az erre merőleges ,,Cardo maximus" négy részre osztja. Porec a bizánci uralom alatt, a 6-8.században püspöki székhely. A velencei uralom alatt visszafejlődik, majd a háborúk és kalóztámadások nyomán Ausztria Tengermelléki Tartománya, a 17.századra elnéptelenedik. A 18.század közepétől átmenetileg Isztria fővárosa, tartománygyűléseinek színhelye. Ma Porec a leglátogatottabb üdülőhelyek egyike, melynek a szálloda és üdülőtelepítések hoztak új fellendülést.










































Porec városképe (főképpen a második világháború bombázásai után) összhatásában sok, nála kisebb adriai városkával összehasonlítva alulmarad. Római emlékei nem vetélkednek Puláéval, középkori hangulata pedig Rovinj romantikájával. A Mars templom romjai, a Neptunus templom pár oszlopa, a hangulatos római ház vagy a Fórum kőlapjaira emelt ódon házacskái mind csak érdekesség, nagyobb művész érték nélkül. Főutcájának gótikus és reneszánsz palotái vagy a kétemeletes lakóházzá átépített Szt. Ferenc templom is csupán érdekes színfolt. 

 

















































































Romaneszk ház a 13.századból.























EUPHRASIUS BAZILIKA

Porecben szerencsésen megőrződött összefüggő műemlékegyüttes, a bizánci művészet ünnepnapján alkotott
Euphrasius bazilika és ennek mozaikjai, amelyek révén Porec az Adria környéke jelentőségében harmadik bizánci műemlékkomplexumát mondhatja magáénak. A Decumanuson, a főutcából északi irányban induló mellékutcán jutunk el a neobizánci kapuzatú egykori püspöki palotához, amely maga is több szép régi részletet őriz.

Az ókeresztény titkos imaházból, oratóriumból később kiépült nagyszabású műemlékegyüttes szerves része az a 4.század eleji épület, melyben a keresztények üldöztetésük idejében istentiszteletet tartottak. Később a déli részhez további négyszögletes alaprajzú épülete csatlakoztattak. A régi oratórium több színű, ókeresztény motívumokat ábrázoló mozaikjai még ma is láthatók a bazilika bal oldali hajójában. Amikor az 5.században további bővítés is szükségessé vált, a régi templom részleges beépítése által háromhajós,templomot emeltek. Ez volt az Euphrasius előtti bazilika, amely egy századdal később már beomlással fenyegetett. Euphrasius poreci püspök a régi bazilika alapjára megépítette a jelenlegi bazilikát, amelynek további részei a kőtárként használt átrium és a keresztelőkápolna. A bazilikát 18 oszlop osztja három hajóra. A bal oldali hajó falfelületfreskói részben megmaradtak, a jobb oldaliak a 15.századi felújítások során megsemmisültek. A padozaton ma is láthatók a régi bazilikák mozaikpadlói. Az ablakok egy része eredeti bizánci formáját őrzi, öt pedig gótikus stílusú. A templom legfőbb értéke a szentély falát borító Szt. Maurus vértanú életét ábrázoló mozaik. Színben és kompozícióban a bizánci művészet legjavát az apszis bal oldali mozaikja adja. A mozaik alatti szöveg a bazilika építését mondja el hexameterekben.



Fotók: NOVANTA

Nincsenek megjegyzések: