Piceno tartomány fővárosa a festői fekvésű, látnivalókban gazdag Ascoli Piceno,mely a Tronto és Castellano folyók találkozásánál épült, 28 km-re az Adriai tengertől.
A középkor elején Ascoli független volt, harcolt a lombárdok ellen,a 13-14.században különböző főúri családok uralma alá kerül, majd 1502-től az olasz királyság megalakulásáig az egyházi államhoz tartozott. A római uralom emlékét színház, templomrom, s egy ma is használatban lévő Augustus-kori híd őrzi. A városnak több tucatnyi középkori épülete van, melyek külön-külön nem kiemelkedő jelentőségűek, de a régi utcahálózat együttesében festői látványt nyújtanak.
Ascoli Piceno történelmi és egyben geometriai középpontja a Piazza del Popolo. A Palazzo del Popolo,a Loggia dei Mercanti, a S.Francesco templom oldalhomlokzata, keleti oldalán pedig egy 16.századi árkádsorral keretelt tér ódon hangulata már önmagában is indokoltá tenné ennek a magyar turisták számára ismeretlen városnak a felkeresését.
Piazz del Popolo
Palazzo Communale
A Palazzo Communalét a városi tanács palotáját 1689-ban építették, egy korábbi 13.századi épület maradványainak felhasználásával. Számunkra külön érdekesség hogy a palota udvarán áll a város szülöttének,Bonfininek a szobra. A kiváló humanista a 15.század végén Budán, Mátyás király udvarában élt, és megírta hazánk történetét. Itteni emlékművét is Budapest városa állíttatta a harmincas években.
Ponti di Solesta
Egyike a legépebben megmaradt Augustus-kori hidaknak a romai birodalom területén.
Ascoli Piceno töltött olajbogyója
Ascoli Piceno városának kulináris szimbóluma az olajbogyó. Az első században alkotott római írók közül Martialis beszámol arról hogy az olajbogyókat étvágygerjesztőnek ették az étkezések elején, vagy szájtisztítónak a végén. A 18.században a találékony dél-marchei szakácsoknak támadt az az ötlete, hogy a nagy szemeket megtöltsék és meg is süssék. Igazi csemege született.
Ezt a bonyolult specialitást tulajdonképpen csak a tenera ascolana fajtából lehet elkészíteni,amelyet az Ascoli környékén növő fák adnak. A termés viszonylag szerény,de húsa különösen puha,magja pedig egészen kicsi,ezért kiválóan lehet tölteni.
