2014. január 28., kedd

OLASZORSZÁG: Torino 2.

LÁTNIVALÓK A VÁROSBAN
(második rész)

San Lorenzo templom: Ennek a templom építésére hívták 1632-ben Guarinit Torinóba aki nyolcszögletű, csillag alakú barokk kupolát emelt. Az épületbe lépve szobrok, stukkók, arany és márványdíszek pazar barokk világa fogadja a látogatót. Itt található a Torinói Lepel ( Sindone) életnagyságú másolata ( az eredetit a Dómban őrzik). állítólag a Szent Lepelbe tekerték be Krisztus testét, miután levették a keresztről.






















Porta Platina: ez egy több emeletes, árkádokkal tagolt, bástyákkal övezett hatalmas kapuzat, amelyet a formája és a méretei miatt a középkorban ókori palotának hittek.


Palazzó Carignanó:  Guarini zseniális alkotása, ízig-vérig barokk épület, homorú és domború formák merész kombinációja, ugyanakkor mértéktartóan kiegyensúlyozott: nagyarányú udvara is méltó homlokzatához. Itt ülésezett az első olasz parlament 1865-ig.


Via dei Mille 22.sz: ebben az utcában a 22 számú házban, az első emelet jobb oldali erkélyes szobájában lakott és halt meg 1894.március 20-án Kossuth Lajos. A kis parkban szobor, a házon márványtábla hirdeti emlékét.

Foto:Helenkeit

Monte dei Capuccini: A hegyre a folyópartról siklóval is feljuthatunk a Sassi állomásról. A hegyről tiszta időben szép kilátás tárul elénk nemcsak a városra de félkörívben a Nyugati Alpokra, az Északi Paradisotól a Pót szülő Monte Viso süveges kúpjáig.
















Basilica di Superga: E fenséges mauzóleum, amely a Savoyai család több mint 50 tagjának sírját rejti, már kilométerekről látható,hiszen látványos helyen, egy domb tetején áll. Lenyűgöző kupolája 65 m magas. Az arányos kupolát, a barokk templomot , a hozzá tartozó kolostorral együtt Juvara építette, II.Vittorio Amadeo megbízásából a savoyai háznak a spanyol örökösödési háborúban elért sikerei emlékére.




A bazilika mellett hatalmas tábla állít emléket a Grande Torino futballcsapat azon tagjainak akik életüket vesztették amikor gépük 1949-ben becsapódott a hegy oldalába. A csapat emléktárgyait a Museo del Grande Torino múzeumban állították ki.




A Pó völgyét a Savoyai ház sok szép vadászkastéllyal és nyári lakkal hintette tele. Juvara építette a Torinótól 10 km-re délkeletre eső Stupinigi vadászkastélyt.



A sok nagyszerű alpesi völgy közül a turisták különös szeretettel keresik fel a Pó forrásvidéké, a 3841 m magas Monte Viso tövében.

2014. január 17., péntek

OLASZORSZÁG: Torino 1.


Torino volt az Olasz Királyság első fővárosa ma pedig a kortárs művészet és modern tervezők fellegvára. Torino Olaszország negyedik legnagyobb városa, Piemont és Torino megye székhelye. Lakóinak száma az agglomerációval együtt 1.700.000 fő.


TORINO TÖRTÉNELME

A kis hegyi tartomány Piemonte sokat hadakozott, de még többször kellett tojástáncot járnia az egymással marakodó Bourbon és Habsburg nagyhatalom között. Savoya francia területe egyre fogyott, s így urainak szemében mind nagyobbra nőtt az Alpokon inneni tartományaik jelentősége.
Végre Emanuele Filiberto herceg 1562-ben a francia Alpokból Torinóba helyezte át székhelyét. Ekkor kezdett Savoya olasz állammá válni, ekkor kezdett fejedelmi székhellyé kiépülni a Pó síkság és az Alpok találkozásánál fekvő jelentéktelen városka, mely alaprajzában, beosztásában mindmáig megőrizte a római erődítmények vonalzóval mért szögletességét. A 17-18. században épült nagyvárossá Torino, inkább franciás mint olasz jelleggel.
Ebben a katonásan egyhangú városban két nagy képzelőerejű barokk mester és egy szertelen fantáziájú klasszicista mérnök olyan épületeket emelt, melyek különleges bélyeget ütnek józan képére.
A barokk építészek közül az első a modenai Guarini (1624-1685) a kor egyik legzseniálisabb építésze akinek műveivel Lisszabonban, Párizsban sőt Prágában is találkozhatunk. A másik a sziciliai Juvara (1685-1736) akinek a merész lendületű kupoláit egy egész sor lombardiai város dómján láthatjuk.
A 19. század építésze Antonelli (1798-1888), akinek furcsán monstruózus műve, a,,Mole Antonellia" úgy emelkedik a városkép fölé, mint Párizsban az Eiffel torony. A 19. században ez volt a legmagasabb kőépület a világon 168 m. Ötödrésze csak a hatemeletes,négyszögletű  földre helyezett kupoladobozhoz hasonlító ház, atöbbi a föléje tornyosuló kupola, tetején kettős oszlopcsarnokkal, melyből még messze nyúlik a magasba egy folyton keskenyedő kőtorony. Zsinagógának indult, mire elkészült múzeum vált belőle.


LÁTNIVALÓK A VÁROSBAN

Piazza S. Carlo: Itt található két ikertemplom, a bal oldali a gazdagabban díszített a nagyobbik S.Cristina, Juvara alkotása 1718-ból. A bal oldali párja a S. Carlo ennek fantáziátlan utánzata 1836-ból. A tér 1680-ban épült palotáival, szögletes kimért ablakaival egyébként jellegzetesen torinói.Itt található E. Filibertó lovasszobra, ami a székhelyét Torinóba helyező herceget a Sant Quentini csatában ábrázolja. ahol visszanyerte tartományait. 
























A Piazza S. Carlo után a Via Rómán Guarini egyik műve, a régi jezsuita kolostor, ma Torinó múzeuma, a Palazzo dell' Accademia delle Scienze előtt haladunk el.


Palazzo Madama: A Piazza Castello egy négyszögletű tér és a közepén áll a Palazzo Madama. Eredetileg négyszögletű középkori vár volt, sarkain lőrés tornyokkal. 1276-ban a város akkori ura, a monferratói őrgróf emeltette a Julius Ceasar által alapított római vár maradványai fölé.





Palazzo Reale: A Palazzo Castello túlsó oldalán, hosszasan húzódik a torinói hercegek, majd a szárd királyok s végül az egyesült Olaszország trónjára emelt dinasztia családi fészke. A Palazzo Reale Torinó egyik legszebb barokk épülete. A Savoyai család hivatalos rezidenciája az 1640-es években épült. Fényűző belső teret csillárok, freskók, falikárpitok, arany és bársony díszíti. Itt található még Európa egyik legnagyobb fegyvergyűjteménye- többek között Savoyai Eugén fegyverzete is.





A város térképe


2014. január 7., kedd

OLASZORSZÁG: A Grissini története.

A grissini búzalisztből,vízből, élesztőből és kevéske sóból készül. Hogy ropogós legyen ,a tésztából minden levegőt ki kell sajtolni. A kemencéből kikerülő grissini tésztája mindig átsült, de a kenyér soha nem lehet sötét.

A grissini,a furcsa kenyér története, mint sok minden másé a konyhában, a 19.század második felére nyúlik vissza. 1860-ban II. Viktor Emánuel a nizzai grófsággal együtt Savoyát is átadta Franciaországnak, amiért cserébe III. Napóleon hozzásegítette ,hogy az egyesített Olaszország első királya legyen (1861-1878).
Az egyesülési folyamat belpolitikai zűrzavarai közepette is a király nagyon aggódott kisebbik fiáért, mert a herceg nagyon rossz étvágyú volt, válogatott és kenyeret egyáltalán nem evett. Az orvos azt gyanította , hogy a kis herceg ellenkezése mögött valamilyen emésztési zavar húzódhat meg, és megkérte az udvari péket, hogy készítsen könnyű de nem puha belű kenyeret. A pék kitalált egy hosszú, vékony, könnyen törhető,nagyon sokáig sütött fajtát. Azt nem tudjuk hogy a kisherceg ettől megszerette-e a kenyérféléket, de az újfajta pékárúnak rengeteg utánzója akadt a torinói sütödék között, azon versengtek ki tudja a leghosszabb és legvékonyabb kenyeret elővarázsolni a kemencéjéből.


A grissini tehát biztos helyet szerzett magának az olasz étkezőasztalon. Természetesen már nem csupán a torinói kis pékségek készítik, sőt leginkább a kenyérgyárak ontják tonnaszámra a nagyipari módszerekkel előállított finomságot.
A steril csomagolású rúdkenyér bírálói mindig azt kifogásolják hogy jellegtelen az íze. Ezért ők lehetőleg valamelyik hagyományos módszerekkel dolgozó pékhez mennek grissinit venni. Szerencsére ilyenek még ma is léteznek Torino környékén.